Felvidéki kortárs magyar képzőművészetünk
"Egy belső vita keretében eldőlt már, hogy a hazai magyar képzőművészek szervezetbe tömörülésében mi a fontosabb dátum: a '89-es rendszerváltást követő első, akkoriban még Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságaként verbuválódott nekirugaszkodás (dec. 19.), avagy az 1993-as nekigyürkőzés - akkor már "csak" Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságaként - aminek az idén van a 20. évfordulója?!
A '89-es szerveződésnek, az akkori idők lelkesültségén kívül, milyen programja és szakmai indoka volt? Mennyiben épített az 1920-ban Besztercebányán alakult Szlovenszkói Képzőművészeti Egyesület hagyományaira, amelynek főleg kisebbségi képzőművészek voltak a tagjai?
A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának 2013 őszén, tehát húsz év múltán megvan a súlya, tekintélye? Milyen a hazai magyar képzőművászet/képzőművészek viszonya a szlovákiaia magyar kultúra más területeihez? Bántja a szellemi erőtér irodalom-központúsága? Viszont: a képzőművészet nyelvismeret nélkül is (köz)érthető!
A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága, szerintem, keveset hallat magáról. Ennek okai...? Tagságában érződik a napjainkra annyira jellemző megosztottság és árokásás? A tagság együtt marad vagy alkotói csoportokra hullik...?
Mennyiben tudja befolyásolni a szlovákiai magyar képzőművészeti kultúra sorsát, jövőjét, és a szlovákiai magyarság képzőművészeti műveltségét, érdeklődését...?
Tevékenységének 20, illetve 24 esztendeje után elmondható, hogy szakmai tekintélyt és rangot jelent, ha valaki tagja az SzMKT-nak...?"
Ezekkel a - ma is időszerű - kérdésekkel indította a beszélgetést Miklósi Péter publicista 2013. okt. 29-én Losoncon, a Szabó Gyula Emlékházban összehívott találkozón egyesületünk addig regnáló elnökeivel, művészettörténészeivel. A válaszokat pedig Jarábik Gabriella, a SNM - Szlovákiai Kultúra Múzeuma igazgatója később a Pátria Rádióban tette közhírré...
