Zöld, de nem spenót

Mi minden rejtőzik a „mindennek a teteje és a „mindennek a legalja” között? Hétköznapi, ám a gyerek számára elgondolkodtató események; a felnőttek furcsa kijelentései; egy-egy helyzetben „érthetetlen” viselkedése, amin a gyerek eltöpreng és amit a maga logikájával meg is magyaráz; óvodások, kisiskolások élményei, zökkenői, felháborodásai, jópofaságai, rácsodálkozása és szeretete az őket körülvevő világ felé, hisz ők azok, akik imádják a zöldségeket, „vagyis minden zöldet, / ami nem spenót.” A Mindjárt gondoltam és a Zebra az autómosóban után Fellinger Károly kiváló felvidéki költő harmadik, svéd típusú gyerekversektől színes kötetét tartja a kezében az olvasó – aki pedig ha felnőtt, ha gyerek, legalább egy-két versben biztosan megtalálja önmagát. S ha ezt valamelyik felnőtt olvasó mégsem lesz hajlandó bevallani, a legkevesebb, ami érheti: az őszinte, frappáns gyerekmonológokat olvasva sok derűben lesz része, és maga is meghökken, mi minden jár a gyerekek (a gyerekei?) fejében, amire érdemes lenne odafigyelni...