Az időtlenség dialektikája

A künyv műfaját nehéz lenne lakonikus tömörséggel meghatározni. Napi följegyzések fegyelmezett sodrása, eleve közlésre szánva azokat, ám itt még mind a sorrend, mind az egyes bekezdések a véglegesítés előtti állapotban mutatkoznak meg; látjuk, követjük az íróember mindennapi tevékenységét, a „civil” kötelességeket, egészségi állapotának hullámzását (négy olyan műtétem volt, melyek mindegyikébe fél év alatt bele szokás halni, jegyzi meg erről egy félmondatban), ami tíz évig állítja folyamatos küzdelmek elé; s mindezek után ül le vastag naplófüzetei egyike elé, hogy följegyezze a nap eseményeit, s ama tovább-gondolásokat, melyekkel bővíti a majdani – fejben már eldöntött – tematikai fejezeteket, az összerendezés és a gépbe másolás előtt.