Mítosz. Hit. História
A könyv első összefoglaló fejezetében található - zömmel az elmúlt egy-két esztendőben készült - mozgalmas, szögletes, szerkezetes szobrok (Mítosz sorozat) különbféle mitológiai és bibliai történeteket köré szerveződnek. Célzatosan antik előkép, Oskar Bätschmann szavaival „vizuális forrás” hatott például a szobrász Laokoón című kisplasztika létrejöttére. Lipcsey számára a Vatikáni Múzeumban megtekinthető antik mű elsősorban a tradíció, a klasszikus művészeti kánonok fontosságának szimbóluma. A kölcsönvett cím pedig lényegében figyelemfelkeltő utalás, a kompozíciót ugyanis szabadon átírta: elhagyta a két mellékalakot, hogy még jobban érzékeltesse a főhős tragédiáját. Laokoón történetét Homérosz eposzából ismerjük: a tengerből kiúszó óráskígyó isteni utasításra, megölte, halálra szorította a főpapot a két fiával együtt, aki amellett kardoskodott, hogy a hatalmas falovat nem szabad az ostromlott Trójába bevinni. A II. évszázadban készült antik szoborcsoport évszázadokon keresztült a szobrászat, mindenekelőtt a klasszicizmus etalonja volt. A jeles német esztéta Winckelmann értelmezésében a szenvedés, a fájdalom jelképe: „… mely a test, minden izmában és inában megmutatkozik …”. Ugyancsak antik regét idéz meg a Nimfa és szatír című kisbronza, az Attila és Lilit pedig a hun mondavilágból vette témáját.
A Zsuzsánna és a vének háromalakos együttese viszont már a Bibliába vezet el bennünket. Dániel könyvében olvashatunk a szép és fiatal Zsuzsánnáról és a gonosz öreg bírákról. A két kéjsóvár vénember meglesi a fürdőző Zsuzsannát, ajánlatot tesznek neki és mivel a közeledésüket a fiatal nő elutasítja, feljelentik, hogy kacérkodott velük. Ám a turpiságuk kiderül, győz az ártatlanság a bűn fölött, a kéjenceket elítélik.
A hit
A kötet következő összefoglaló fejezetének vezérfonala napjaink egyik ellentétesen megítélt fogalma, a hit. A 21, század modern embere abban az illúzióban él, hogy nincs szüksége a materiális világon túllépő kapaszkodókra. A vallások tanítása szerint viszont valamilyen, az életüket, sorsukat meghatározó fölöttes, transzcendens irányitóba vetett hit nélkül lehetetlen élni. De a hit számos emberi elhatározásra is irányulhat: hitre van szükség akkor is, ha létre akarunk hozni valamit, ha ki akarjuk teljesíteni önmagunkat. A hitre utaló művek nagy részének ugyancsak a Biblia az ihletője. Mózes történetére vezethető vissza a szobrász elvont, geometrikus elemekből összeállított, ülő, már-már teljesen absztrakt figuráját. A képzőművészetben Mózes attribútumai a törvénytáblák, valamint a homlokán látható két szarv, mely hibás szövegfordítás révén került a képzőművészeti alkotásokra. (Az ábrázolás legismertebbje Michelangelo Mózes szobra.) Ezen kívül számos bibliai eseményt (Utolsó vacsora) és személy (Keresztelő Szent János és Assisi Szent Ferenc) alakját tudjuk azonosítani a művekben.
História
A história címszó alatt felsorakoztatott munkák viszont már múltunk, eseményeit dolgozzák fel, köztük a 20. század háborúk utáni időszakának egyik legszégyenteljesebb történésének, a Csehszlovákiában rekedt magyarok kitelepítésének emléket állító Bőröndmesék sorozat, míg a Birodalmak bukása sorozat az 1989-es rendszerváltást. Ennek egyik darabján az oszlop tetején megbillenő, majd a földre hulló csillag szemléletesen jelzi a szocializmus és a szovjet megszállás végét.
Hannes Böhringer írja a modern művészetről, hogy annak „… öntörvényűvé válása és önnön magához igazodása egyre inkább felszámolja a művészet céljait és indítékait.” Nos Lipcsey György heroikus szerepet vállal magára, amikor a képzőművészet eszközeivel igyekszik korunk elhatalmasodó társadalmi és művészeti válságára felhívni a figyelmet. Tudatosan teszi le a voksát a hagyományok mellett, célzatosan választja a zsidó és keresztény kultúrkörre utaló témákat, általuk is érzékeltetve, hogy milyen meghatározó napjaink embere számára a klasszikus európai művészeti tradíció. Sok olyan művészi hitvallásra lenne szükség, mint amilyen az övé.”
