Varázslatos mesék Napkeletről

A Közel- és Közép-Kelet, az emberiség egyik kulturális bölcsője, mesegyűjteményekkel is gazdagította a világirodalmat. Ezek pedig híven tükrözik az egymás mellett élő vagy egymást követő kultúrák kölcsönhatását, azok összeölelkezését. Európa egy francia Keletkutatónak, Antoine Gallandnak köszönheti az ezzel a mesevilággal való találkozást. Ő volt az, aki az Ezeregyéjszaka néven ismertté vált arab mesegyűjteményt a század elején franciára fordította. Ez pedig diadalutat nyitott meg a mű számára Európában, ahol ezt hamarosan követték a további ordítások.
A sors úgy hozta, hogy a jelen kötet alapját képező török mese vagy elbeszélésgyűjtemény felfedezése is Antoine Gallandnak jutott osztályrészül, aki a 18. század hetvenes éveiben Konstantinápolyban járt kéziratok nyomában. Ahogy naplójában 1773. január 9-e eseményeiről beszámol, egy könyves egy török nyelvű kéziratot tett asztalára. Ennek címe Ferec bades-sidde, azaz „Borúra Derű” volt. A jeles francia Kelet-kutató felismerte az addig ismeretlenmű fontosságát, s nyomban terjedelmes jegyzeteket csinált belőle.