A világ közepe

"Vegyes műfajú prózai-drámai - és sokszor a szerző által is elfelejtett - írásokat tartalmaz a József Attila-díjas Tóth László (1949) új, kiadónknál sorrendben az ötödik kötete, mely több mint fél évszázad termését - kísérleteit, töredékeit, monológjait, drámai műveit, esszébe hajló vallomásait, és humoros-szatirikus hangú novelladarabjait, ön- és lélekelemzéseit - tekinti át a maguk tarkaságában, sokrétűségében. Változatos terjedelmű és műfajú, különböző irányokba tartó opusai itt - az összegzés szándéka mellett - egy, a történelem viszontagságai közt örökösen magamagáért küzdő személy(iség) olyan jegyeit is megmutatják, melyek az egészet is más-más oldalról segíthetnek értelmezni. 

Tőzsér Árpád írta szerzőnk egyik korábbi prózakötetéről: "Tóth prózaírónak is kitűnő...", aki azonban "prózában is azt csinálja, amit verseiben: a lét és a létezés, az egzisztencia alapkérdéseivel néz szembe." Írónk értelmezésében a "világ közepét" - a kiindulási pontot, az origót mindenki maga jelenti saját maga számára, ahonnan két irányba - kifelé is, befelé is - vezetnek utak, ám ahogy azokat végigjárjuk, ki sem kell mozdulnunk magunkból. Hiszen az ember végülis magában hordja, mint Zbigniew Herbert írta egykor, "azt az egy-két kérdést, amelyre egész életében hiába keresi a választ."