Félreértések és félremagyarázások

Minden bizonnyal olvasóm is elismeri, hogy az a tudatlanság, amely felismeri önmaga elégtelenségét már nem igazi tudatlanság. Így vagyok ezzel én is. Lassan úgy érzem, nem is Arisztoklész leveléről van szó, hanem az én levelemről. EBben az írásban ugyanis Arisztoklész üzenete él tovább, s ha valaki pár év múlva, idejétmúltnak tartva Platónt "valami mást" keres, lehet, hogy felütve könyvem lapjait elgondolkodik majd azon, miért is hiszek a történelem igazságosságában, s miért várom, hogy Mitüsz szobra végre rázuhan Mitüsz gyilkosára...

"Bizony, bosszantó látni a közöny rátelepedését a lelkünkre; ahogy egy bizonyos ostorosgomba telepedett a ma már kihalás szélén álló panamai csonkaujjú békák testére, megakadályozva, hogy a bőrükön keresztül létfontosságú elektrolitokat vegyenek fel, s ezzel szívbénulást és a békák azonnali halálát, sőt kihalását okozta, úgy telepszik ránk a közöny, az érdektelenség penésze. Így sorvadnak el fiatal lelkeink is, akiknek nem adatik meg magukba szívni a múlt létfontosságú ismereteit."