Úton útfélen

Volt, hogy Bujna Zoli elkerekezett Teheránig, majd Hodossy Péter maratonjai által látott világot, aztán Antal Tamás hegymászóként mutatkozott be, s ezekről mind egy-egy könyv született. A sorozat negyedik kötetként egy egyetemista srác meséli stoppos kalandjait. Egy alkalommal ezt mondja: “Akit nem érdekel, hogyan jutottam el az olasz tengerpartra stoppal, az itt álljon meg, és ne olvasson tovább, mert baromira unni fogja. Akit viszont érdekel, azt elviszem magammal. Gondolkodtam rajta, hogy mégis hol kezdjem el, de talán a legelején lesz a legegyszerűbb. Az első nap átlagosnak mondható, csak amolyan bemelegítő nap volt, enyhe 180 kilométerrel. Reggel Dunaszerdahelyen 07:20 után nem sokkal egy nő vett fel, de majdnem elhajtott a nagyobbik csomagommal, mert sietett, és nem vette észre, hogy én még nem szálltam be, csak a pakkomat dobtam be. Mellesleg úgy nézett ki, mint egykori matektanárnőm. Mindegy... Aztán sikeresen elindultunk. Miután megtudta, hogy Olaszországba megyek stoppal, pár másodpercnyi zavart és fagyott arc után hozzátette, hogy ő is ismert egy férfit tíz-tizenöt éve, aki átstoppolta Európát, és aki nem mellesleg pap volt. Hát, én nagyon nem vagyok pap.”