Szlovákiai magyar szép irodalom 2017

Z. Németh István

Csillagról csillagra

Az ácsorgó idő panoptikumában

tükrök foncsorára kaparom neved.

A földi-égi ismeretlen ábrák

talán már világvég-jelek.

Mit szemedből olvasnék, más ajak mondja ki,

hajad szálai közt sebesült fénysugár.

Sorsunk régi száz lerombolt színhelyére

egy álom megfürödni visszajár.

Napról napra nő a mélység éhe,

s tudod, hogy nélküled mért nem élhetek lent.

Kapaszkodom hát csillagról csillagra,

a lemért dolgokban keresve mérhetetlent.